Sziasztok! Talán feltűnt már nektek, hogy egy ideig eltűntem, ez részben azért is volt, mert sok dolgom lett hirtelen és fáradt is vagyok. De mindig gondoltam rátok, valahányszor eszembe jutott a blogom. Sokszor elterveztem, hogy most akkor gép elé ülök, de soha nem találtam rá lelki alkalmat, hogy ezt megtegyem. Így most szeretném lecsökkenteni a cikkeim megjelenésének a számát. Legalább egy hónapba egyszer próbálok írni nektek, hiszen így a vírushelyzetben nem szeretnélek cserben hagyni titeket. Szeretném, ha tudnátok, hogy Jézus közelebb van, mint hinnétek és soha nem hagy el benneteket, bármennyire is ezt érzitek! Egyúttal szeretném, ha imádkoznátok értem és a blogomért is! 

Baráti üdvözlettel: Viki