Név szerint ismerlek téged...(Kir 33,12)
Egy erdőben csak bolyongtam elveszve, mikor egy fehér ruhás alak jött velem szembe.
Olyan érzésem támadt, mintha valahol már találkoztunk volna. Megállt előttem és csak
nézett. Úgy nézett, mintha én lennék a legkülönlegesebb teremtmény ezen a földön.
Gondolkoztam, hogy mit láthat rajtam/bennem. Hiszen az alakom nem tökéletes, a
bőröm tele van hibákkal, sok mindenkit bántottam már meg életem során, nem
makulátlan a múltam se, önbizalmam meg nincsen. Mit gondol magában, ki vagyok?
Én teljesen roncsnak éreztem magam, de ő úgy nézett rám, mintha én lennék a
legtökéletesebb ember a világon. Egy kevéske csönd után megszólal: “Felkérhetlek egy
táncra?” Gondoltam magamban: Miért pont engem? Rajtam kívül vannak olyanok, akik
sokkal jobbak nálam, ráadásul még táncolni is tudnak. Visszakérdeztem: “Miért tőlem
kérdezed meg ezt? Nem vagyok én se jó táncos, se jó ember.” De Ő csak rám nézett
úgy, ahogy eddig soha senki és a tekintetével átölelve mondta: “Bízom benned!” Csak
néztem és egy kis idő után megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett: “És te is
bízz bennem!”. Egyszer csak táncolni kezdtünk. Én bukdácsolva, néha-néha elesve,
rossz lépést téve jártam vele azt a táncot, ami egyébként gyönyörű volt. Egy idő után,
mikor már elesések és bukások sorozata volt mögöttem, én arra gondoltam, hogy nem
vagyok méltó erre, nem tudok táncolni, ráadásul Vele nem, aki hisz abban, hogy jól
fogom ezt csinálni. Nem akarom, hogy csalódjon bennem. Mikor már készültem a kezét
elengedni Ő megérezte a gondolataimat és a fülembe súgta: “Ezt a táncot velem járod
és nem kell félned, hogy jól csinálod-e vagy sem, hiszen minden bukásod és elesésed
után felsegítelek. Én veled bármennyiszer újra próbálom, mert tudom, hogy képes vagy
rá, mert az enyém vagy és én vezetlek téged.” Egy kicsit vártam, majd újra megfogtam
a kezét, ami olyan puha volt, de egyben meggyötrőt is az emberek által, akik eltaszították
azt. És újra táncoltunk, de most már nem a kudarcokkal foglalkoztam, hanem a tánccal,
a zenével és azzal, Akivel táncoltam.
Engedd, hogy Isten felkérjen arra a táncra, amit életnek neveznek.
Kép: szinház.org
