„Életünk végén nem annak alapján ítéltetünk meg, hogy hány oklevelet szereztünk, mennyi pénzt kerestünk vagy mennyi nagy tettet vittünk véghez. Az alapján ítéltetünk meg, hogy »Éhes voltam és enni adtatok. Ruhátlan voltam és ti betakartatok. Idegen voltam és ti befogadtatok.” (Teréz anya)

Kalkuttai Szent Teréz emléknapja van ma. A legtöbben Teréz anyaként ismerik. Ő különleges helyet foglal el a szívemben. Nehéz szavakba önteni, hogy miért tartom őt a az egyik legfantasztikusabb embernek. Elhoztam nektek egy történetet, ami mindent elárul:

„Találtam egy kislányt az utcán, és láttam a gyermeki arcán, hogy éhes. Isten tudja csak, hogy hány napja nem evett egy falatot sem! Így hát adtam neki egy szelet kenyeret, és ez az apróság morzsáról morzsára kezdte enni. Mondtam neki: egyél, edd meg a kenyeret! Rám nézett, és azt mondta: félek megenni a kenyeret, mert félek, hogy amikor megettem, éhes leszek újra. Ez a valóság. Lehet, hogy nem éhezünk egy szelet kenyérre, de talán van valaki körülöttünk, a családban, akit nem látnak szívesen, nem szeretnek, nem gondoskodnak róla, elfelejtenek. De ott van a szeretet. A szeretetnek fájnia kell ahhoz, hogy igaz legyen. Szeressétek egymást végtelen szeretettel!” (Teréz anya)

Számomra nagyon sokat jelent ez a történet. Talán ez volt az, ami megszerettette velem Teréz anyát. A mi nap olvastam róla egy cikket. Egy kicsit furcsa volt és igazán meglepő. Az állt benne, hogy, a szent utolsó évtizedeit úgy élte le, hogy nem érezte Jézust, nem érezte az Ő jelenlétét az életére nézve. Emberek vagyunk, teljesen normális, ha elveszünk néha. Igazából időközönként el is kell vesznünk ahhoz, hogy rátaláljunk a helyes útra, hogy bebizonyosodjunk róla, hogy az valóban a mi utunk. Nem kell ezen csodálkozni. Az ő személyében magunkra ismerhetünk. Mert bár keresztények vagyunk, az nem jelenti azt, hogy a mi életünk tökéletes, sőt talán inkább sokkal nehezebb mint a többi embernek. Folyamatosan meg akarunk felelni a társadalomnak ahelyett, hogy magunknak felelnénk meg.

Jól nézzük meg az utolsó előtti mondatot: A szeretetnek fájnia kell ahhoz, hogy igaz legyen. Mennyire fáj nekünk az, mikor a másik ember nem vesz észre minket, nem foglalkozik velünk, vagy elfejtetett. Ezek nyilván fájdalmas dolgok, ha sokat jelent nekünk valaki. Viszont innen fogod tudni, hogy mennyire igazi az a szeretet, amit a másik iránt érzel. Na és, ami igaz, azért érdemes harcolni!

Kalkuttai Szent Teréz könyörögj érettünk! Amen.