„A Lélek megnyilvánulását mindenki, azért kapta, hogy használjon vele!” (1Kor 12:4)

Amikor Isten a teremtéskor megalkotta az embert saját képmására, rendelt mellé egy segítőtársat. Ez elárulhatja nekünk, hogy Isten másokért teremtett bennünket, hogy segítsük egymást, együtt örüljünk vagy éppen egymás támasza legyünk. Mindenki különbözőképpen fejezi ki az érzéseit, mert mások vagyunk és, ez így tökéletes. Vannak, akik szeretik azt, hogyha megölelik őket és vannak olyanok, akik az elismerő szavakban kapják vissza önbizalmukat. Bár a szavaknak hatalmuk van, de az érintés az, ami rabul is tud néha ejteni. Az érintés alapvetően megnyugtat, biztonságot ad és különféle érzéseket válthat ki belőlünk, ezért is lehet kicsit rizikós. Meg vagyunk mi emberek, akik elég érzékenyek vagyunk néha, de persze ez nem véletlen, mert vágyunk a szeretetre és arra, hogy megértsenek. Sokszor, pedig Jézus megnyugtató, tiszta érintését sem érezzük, mert a világ hívságai eltávolítanak Tőle, az Élő Víztől. Szűz Anyánk pedig aggódó szeretettel mondja: „Boldogok akartok lenni, de nem tudjátok hogyan.”

Keressük a kapcsolatokat, embereket, akikkel lemoshatjuk, azt a sok szennyet, amit a társadalom rakott ránk. Törődésre vágyunk. Viszont, azt tudnunk kell, hogy egy kapcsolatban hárman kell szerepelnünk: Én, Ő/Ők és Isten. Hogy miért van szükség Istenre? A Teremtő az, aki összetart bennünket, egy ragasztónak tudnám őt ebben az esetben ábrázolni Akit, hogyha eltávolítunk, akkor szétesünk. (egy keresztény közösségben meg főleg) Mert majd szükségünk lesz Rá, hogy valakinek elmondhassuk azt, amit nem tudunk befogadni a szavak hálójában. Továbbfolytatom a gondolatomat az érzelmekkel, amikből a vágyat tudnám kiemelni, mint legerősebb érzést. Egy párkapcsolatban egyértelmű, hogy használnunk kell a testbeszédet arra, hogy kifejezzük szerelmünket a másik iránt és, ezt nyilván nem is szabad elhanyagolni. Viszont tévedés azt hinni, hogy a szenvedély elég, és mikor az ember szerelmes hajlamos arra, hogy elsodorja őt a vágy egy teljesen más irányba, mert két test érintkezésekor előfordul, mikor néhány megmagyarázhatatlan érzés, vágy tör fel forrásul, de nekünk nem ebből a forrásból kell innunk először, hanem Jézuséból.

Kicsit töménynek látszik ez, de ezt most azért mondom, mert a világ tele van kísértésekkel és eltévedt emberekkel, akik ezt mondják: „a csók semmit sem pecsétel, az érintés nem fogadalom és a vágy nem szerelem.” Nem szabad hagynunk, hogy a lángok megemésszenek. Imádkoznunk kell ezért folyamatosan a Szűz Anyához és Jézushoz, hogy le tudjuk győzni a szemek kívánságát, a test kívánságát és kérni őket, hogy nyissák ki szívünket és szemünket. Kihangsúlyozom még egyszer, hogy ettől még nem szabad elhanyagolni a testi érintés fontosságát. Hiszen szükségünk van rá. Aranyosi Ervin: Érints meg című művében olvashatjuk: "Kétségeim vesd el tudasd: fontos vagyok! Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok." Szóval az érintés egy csodálatos és gyönyörű eszköz arra, hogy kifejezzük a törődésünket, de először Krisztusnak kell hagynunk, hogy megérintsen bennünket, hogy ne tévelyedjünk el az érintés földjén! ;)

Imádkozzunk sokat, hogy meg tudjuk látni Krisztus arcát és kérjünk folyamatosan az Atya Istentől, mert irgalma örökké tart! :)