Fogalmad sincs róla, hogy milyen erős vagy, egészen addig,
míg nincs más választásod, mint hogy erős legyél. (Bob Marley)
Talán nincs olyan, aki ne ismerné a híres viskót. A világklasszis regényt 2008-ban William Paul Young bocsájtotta a könyvforgalomba, majd később film formájában is megjelent. A most is, nagyon aktuális történet szívszorító igazsága, talán a legkeményebb szívűeket is meglágyítja. Az egész sztori központjában (nem meglepően) egy kicsit már megviselt kunyhó áll, ahol eleinte a kegyetlenség és a szomorúság jelenik meg, később pedig egy varázslatos gyógyulás veszi kezdetét. Az apa nem tud túllépni kislánya meggyilkolásán, ezért „Papa”, azaz Isten úgy gondolja, hogy közbelép. Egy üzenet formájában tudtára is adja, hogy találkozni szeretne vele. Persze eleinte a férfi se hiszi el, azt gondolja, hogy valaki talán szórakozik vele, de legbelül érzi, hogy oda kell mennie. „Mi van, ha tényleg a Mindenható az?” Végül úgy dönt, hogy elmegy, viszont útközben kamion balesetet szenved, és ott találja magát a viskóban, ahol feltehetőleg, a kegyetlenség is történt. Gyógyulásában, három személy segít legfőképpen. Először nem ismeri fel őket, de később világossá válik számára, hogy valójában Papával, fiával és a lélekkel találkozott, majd itt, a felismerésben kezdődik el a gyógyulás folyamata. Egész különlegesen ábrázolják a történetet. Nagyon megragadták az Atya jóságát, a Fiú szeretetét, és a Lélek szelídségét. Végig gondolva az egész sztorit, hihetetlenül aktuális most, ebben a járványos időszakban. Miért gondolom ezt? Kezdjük az elején. Szóval az alapérzések a fájdalom, a pánik és a félelem. A főszereplő, Mack üzenetet kap Papától, azaz Istentől, hogy segítsen neki a gyógyulásban. Rengeteg kérdése van. Eleinte dühösen és csalódottan fogadja Papa szeretetét és válaszait. Behelyezve a mostani helyzetbe, mi is hallgatjuk vagy olvassuk a híreket, valami bíztatóra várva, de csak rosszakra akadunk és egyszerűen nem értjük a szenvedést. Jelenleg is, most az alapérzések, a félelem, a pánik és a fájdalom. A bezártságban, a „magányban” képesek, inkább feltörni a sötét erők, úgy értve a félelem vagy beszélhetünk a pánikról is. Viszont nem szabad teret adnunk nekik, ez az év az átalakulás éve. Nehéz felismernünk a sebeinket és a bűnt, de meg kell tennünk ahhoz, hogy az Úr közelebb tudjon jönni hozzánk. Talán látod a hited meginogni, mint egy csónakot, ami egyre süllyed lefelé. A félelmeid és a sötétség taszítja egyre lejjebb. Majd egyszer csak találkozik Jézus tekintete a tieddel. Ez a tekintet sorsfordító. Ez fogja megállítani a vihart benned, és megtanítani neked azt, hogyan lépj ki félelmeid hajójából. Minden bizonnyal legtöbbünket megvisel most ez, az átformáló időszak akár lelkileg, akár testileg. Talán pereg le pár csepp könny az arcunkon, de Isten, ezt összegyűjti, azt mondja, hogy ne félj, mert veled van, segít és győztessé tesz. Találjuk meg mi is most ebben a szakaszban a mi viskónkat, ahol képesek vagyunk átalakulni és a jövőnk végleg átadni Jézus karjaiba, Isten tenyerébe és a Lélek szárnyaiba.