"A gonosz tudja a nevünket, de a bűneinken szólít bennünket. Isten tudja a bűneinket, de a nevünkön szólít bennünket." (Novák Zsolt)
Talán a keresztények 90%-a jól ismeri a Bibliában a konkolyról és a búzáról szóló példabeszédet. (Mt 13,24-30) Nekem ez eleinte nagyon érdekes volt. Mikor először meghallottam ezt a példázatot, azon kaptam fel a fejem, mikor a szolgák megkérdezik: „Uram, ugye jó magot vetettél a földbe?”. Ez úgy hangzik, mintha vádolták volna valamiért az embert, aki elszórta a magokat. Szomorú, de igaz, hogy ez most is így történik. A gonosz észrevétlenül lép be a világunkba és erre csak akkor jövünk rá, mikor már késő. Ilyenkor jön a kérdés a keresztények felé: „Hol van ilyenkor a ti Mindenható és Mindentudó Istenetek?”. Valójában ott van. Istennek ugyanúgy fáj az, ami nekünk is fáj. Ugyanúgy sír azon, amin mi is sírunk. Ne gondoljuk azt, hogy Isten faarccal nézi végig a világ szenvedéseit! Amikor Fia, Jézus függött a keresztfán, nem-e fájt Neki? Az is a gonoszság műve volt. „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”-mondta egy katona gúnyolódva. (Mt 27,40) Mondhatnánk azt is, hogy Isten megmenthette volna a saját Fiát, de nem tette. Ennek az értelmét csak akkor tudjuk meg, ha tovább olvasunk. Jézus harmadnapra feltámadt. Fájt neki, de ez a fájdalom csak addig tartott, míg nem fel nem szállt Hozzá. Egy nap Isten minden könnyet letöröl a szemünkről. (Jelenések 21,4) Ha most még nem értjük, hogy miért van gonoszság a világban, talán nem is kell, azt majd csak azon a bizonyos napon. Igazából az embernél is így van. Lehetsz te bármennyire hívő, járhatsz rengetegszer a templom, ha nem hiszed, hogy Jézus képes téged a béka segge alól is kihúzni, szeretni és megvédeni, ha nem hiszed azt, hogy Ő valóban legyőzte a halált, hogy megszabadított, akkor te nem érted a kereszténység értelmét, nem érted Jézust. Élhetünk bármilyen világban, Isten mindig velünk lesz, mert hű marad ígéretéhez, hogy nem hagy el minket. Ő látja a harcokat, a lehullott könnyeket, a fájdalmat és ott van, ha nem is hiszed el, Ő akkor is ott van és vár. Még bízik bennünk. Csalódás ér? Megvigasztal. Meggyengültél? Erősít. Dühös vagy? Megért. Megbántottak? Átölel. Sírsz? Letörli a könnyeidet. Ő tudja minden harcunkat. Azt, hogy néha a világ néha térdre kényszerít, ugyanakkor fel is vidít. Aratáskor összegyűjti a konkolyt és minden rossznak vége lesz. Ha nekem nem hiszed el, legalább Jézusnak hidd el.
Mindenesetre nem szabad tétlenül és esetlenül néznünk ezeket a rossz híreket, tényeket. Sok minden van, amiben mi is többet és jobbat adhatunk a világnak. Istené vagyunk, és ezen a tényen semmi és senki nem tud változtatni, mert Jézus szeretete soha nem múlik el. Együtt jobbak vagyunk!:)
Kép: wmn.hu
