„Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, az teszi olyan fontossá a rózsádat” (A kis herceg)

Sokszor hallottam már innen-onnan, hogy nem lehet mindenkit szeretni, és mindig feltettem magamban a kérdést, hogy „mi van, ha én mégis át akarom ölelni az egész világot? Hogy szeretni akarok mindent és mindenkit?”. Kicsit naiv gondolat. Mindaddig megmaradt a kérdés bennem, míg végül bebizonyosodott, hogy szeretni néha tényleg nehéz. Vagy nem is úgy mondanám, hogy szeretni, hanem elfogadni a másikat nehéz. Elfogadni a hibákat és a tökéletlenséget. A napjaink döntések sorozata, így hogyha egyet is elhibázunk, vagy nem is úgy csináljuk, ahogyan azt a másik fél elvárná, már érlelődik is egy tüske az ember szemében. És ugye? Szeretni így már még nehezebb. Talán kicsit vicces is, mikor azt mondják nekem vagy hallom valahol, hogy imádkozzunk egymásért. Kicsit kikerekednek a szemeim. Hogyan imádkozzak, mikor még szeretni sem tudok? Igazából, elég egyszerűen: Mikor úgy érzed, hogy nem vagy erős, akkor kell a legerősebbnek lenned. Mikor azt érzed, hogy nem tudsz szeretni, akkor kell a legjobban szeretned és, mikor azt érzed, hogy nem tudsz imádkozni, akkor kell a legjobban imádkoznod. És az egészben a mázlid, hogy nem leszel egyedül, mert Isten ott lesz melletted és próbál segíteni neked. Mikor magadba nézel és meglátod a hibáidat, jössz majd rá arra, hogy nem lehet senki sem tökéletes. És talán felteszed majd Istennek a kérdést: „Te így is szeretsz engem?”. Ő pedig, amilyen jóságos, azt fogja válaszolni, hogy: „Én eddig is szerettelek, és semmilyen apró tévedés vagy hiba nem fog eltávolítani a szeretetemtől, mert az enyém vagy és Én a tied.” Ez, azért csodálatos, nem? Isten egymásért teremtett bennünket, és varázslatos érzés, mikor megtapasztaljuk azt, hogy valakinek igenis sokat jelentünk. Mindenkinek talán jól esik, mikor valaki azt mondja, hogy imádkozott érte, mert akkor lehet érezni, hogy fontos neki a kapcsolatunk, az életem, az egész lényem. Valójában ez a szeretet egyik formája. Na, de mi van akkor, hogyha nem megy? Hogyha egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy imádkozzak valakiért? Igen, előfordul, mert emberek vagyunk, és néha elfogy a türelmünk, de ez még nem ok arra, hogy ne szeressünk. Elárulom a titkot: Imádkozni néha nehéz, főleg egy olyasvalakiért, aki megbántott vagy, akivel nem „jövök ki” túlságosan jól, de hogyha gyógyulni akarsz, akkor az első lépést mindenképp meg kell tenned, hogy beszélgess Jézussal. Eleinte nagyon kemény dió, de miközben folyamatosan imádkozol, észre fogod venni magadon, hogy már nincs meg, azaz érzés, ami előtte megvolt, egyszerűen valaki elvette tőled, és ez a valaki az Úr lesz. Olyan lesz ez, mint a rózsa, amit meg akarsz érinteni. A tüskék meg fognak szúrni ezerszer is, hogyha kell, de jön a kertész és átformálja, eltünteti a tüskéket és átadja neked. Tudod ki a kertész? Biztos ismerni fogod. Maga Isten. Teljesen át lesztek formálva, te is, és akiért imádkozol, ő is. A gyűlölet nagyon hamar el tud hatalmasodni és, ahelyett, hogy másokra mutogatnánk, inkább magunkra kellene, mert mi sem vagyunk különbek. Talán nem fogom majd tudni átölelni az egész világot, de azt az egy személyt igen, akiért annyit esedeztem az Úr lába előtt.

Képek: maukkha.org és myjewishlearning.com