"Tedd meg azt, amit meg tudsz tenni, hogy Isten megtehesse azt, amit te már nem tudsz megtenni." (Joyce Meyer)

„Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. Erre ezt mondta nekik: „A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat. Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék.” (Lk 22:24-27

Ezeket a sorokat olvasva talán rájöhetünk arra, hogy a túlzott hatalomvágy, a még nagyobbra törekvés már az ókorban, a tanítványok között is előfordult. Nem lehet kérdés az, hogy a mai ember egyik legnagyobb problémája a túlzott hataloméhség. Jóllehet sokaknak ez miatt ér véget a barátságuk, kapcsolatuk, házasságuk. Mindig felül akarunk kerekedni a másikon. Nekem jobb telefonom van, nekem jobb házam, autóm, én sokkal sikeresebb vagyok. Sajnos a médiában egyre több olyan „motivációs” szöveget látok, ami azt sugallja, hogy minél jobban taposs el mindenkit. A 2020 embere (tisztelet a kivételnek) azt kívánja, hogy minél több ember a lábai előtt heverjen: „Engem kövess, mert én jó vezető vagyok, ellenben veled, te még nem értél el annyi mindent, mint én, nincsen tapasztalatod”. Lehetünk jó vezetők, de nem biztos, hogy jó irányba vezetünk el.

Nehéz a háttérben meghúzódni, szolgálni csendben a másikat, már csak azért is, mert a világ alapjába véve hangos. Viszont ez az egyetlen út, ami valójában a sikerhez vezet. Nem az, hogy 28 diplomát szereztél, nem az, hogy mekkora autód van, mennyi a pénzed, hanem az, hogy képes vagy csendben sikereket elérni. Induljunk ki Jézusból. Jöhetett volna úgy is, mint egy király. Övé minden, ő mondja meg azt, hogy ki mit csináljon, kérkedik hatalmával, de ehelyett? Hogyan jött? Mint egy szolga. Megmosta a tanítványok lábát, lehajolt a bűnöshöz, megvigasztalta a szomorkodót. Ha olvassuk a Bibliát, akkor az evangéliumok elején olyan furcsán viselkedett Jézus, eleinte én nem is értetettem Őt. Észre vehetjük, hogy eleinte, mikor csodákat tett, megmutatta hatalmát, mindig mondta, hogy ne mondják el senkinek azt, amit láttak. Nem akart nagyobbnak tűnni. Nem akarta, hogy mindenki úgy kezelje Őt, mint egy királyt, pedig az volt. Nem akart „feltűnősködni”. Na, de miért? Mi sokszor olyanok vagyunk (bár már nem vesszük észre), hogyha feltűnőek vagyunk, megmutatjuk, hogy mi vagyunk itt a VALAKIK, akkor már a lábaink előtt hever az egész világ, pedig nem. Mi is ugyanolyan, ugyanakkora kis pontok maradunk a térkép felületén. Keresztényként olyannak lennünk, mint Jézus. Tanuljunk meg a háttérbe húzódva csodákat tenni!

Kép: csermelyblog.hu