„Éjjelente majd nézz fel a csillagokra. Az enyém túl kicsi ahhoz, hogy megmutassam neked. De jobb is így. Az én csillagom számodra egy lesz a sok-sok csillag között. Ezért aztán minden csillagot szívesen nézel majd…(Antoine de Saint-Exupéry)
Feltételezem, hogy nagyon sokan vágyunk a szeretetre, de most nem arra a szeretetre gondolok, ami egyik napról a másikra nyomtalanul és egészen hirtelen eltűnik, hanem az igazira és őszintére, ami képes számtalan akadályt is legyőzni. Igen, így belegondolva, nem is lenne olyan rossz. A fenti idézeten elgondolkodva, eszembe jutott, hogy hányan lehetnek, akik folyamatosan küzdenek önmagukkal. Mennyiszer ugrálhatnak bele a rosszabbnál rosszabb kapcsolatokba egy kevéske szeretet reményében. Később pedig feladva önmagát, tovább áll, mert nem bírja tovább. Egy ember életében csodálatos érzés, mikor megtapasztalja azt, hogy szeretik és megbecsülik. Talán kicsit rossz is, mikor egy időben nem kapjuk ezt meg. És ezért is nagyon fontos a kapcsolatainkat folyton ápolni, mint egy növényt. Hogyha nem öntözöd, ha nem dédelgeted hosszú időn keresztül, egyszerűen feladja a szolgálatot és nem tud tündökölni tovább.
Ezzel kapcsolatban tudnod kellene egy „titkot”: Az isteni kapcsolat is valahogy, ezen a hasonlaton működik, talán egy kis eltéréssel. Isten a már rég elhervadt, reménytelen viszonyt is képes újra lángra lobbantani. Valljuk be, hogy mindannyiunknak van néha egy olyan időszak, pillanat az életében, mikor nem érzi közel magához Jézust vagy a másikat. A kapcsolat meggyengül és mi is. Viszont ez a gyengeség nem azt jelzi, hogy ideje feladnod hanem, hogy ideje megerősödnöd még jobban. A megtörtség soha nem azt jelentette, hogy fel kellene adnod, hanem hogy lehetnél erősebb is! És igen ez sokszor ezzel jár, hogy lent kell járnunk. Ezért is, ezt a címet választottam: „Közelebb hozzád”. Van ebbe valami különleges. Én szerintem, többségben szeretjük, hogyha valaki közeledni próbál felénk, enyhébben kifejezve, szeretne megismerni bennünket, az egész valónkat. Egy kapcsolat nem csupán arról szól, hogy kedveljük a másikat, fontos nekünk, hanem el is fogadjuk egymást úgy, ahogy van. Manapság az emberek annyira sietni akarnak. Ott áll előtted valaki, akit szívesen megismernél, és ezt az ajándékot már mindjárt ki akarod bontani, a lényeget akarod már látni. És hol van ebbe az izgalom?
A kibontás izgalma. Mikor megismersz egy embert és szépen, lassan, apránként feded fel kilétét, különlegességit. És egyszer csak észreveszed, hogy ő Isten egyik varázslatos oldala és különlegesnek érzed magad, hogy részesülhetsz benne. Nagyon fontos felismernünk a másikban Krisztus arcát és megfigyelni a rendkívüliségeit a hibáival együtt, de ezeket a hibákat ne valami nagyon rossz dologként kezeljük, hanem inkább gyönyörködjünk bennük. Vajon az Úr elítél-e téged tökéletlenséged miatt? Nem, mert ismer, és úgy szeret, ahogy téged megteremtett. Egyébként meg, Isten nem képes selejtes munkát létrehozni, csak nézzünk körül a világban. El kellene már felejtenünk azt, hogy jogunk van ítélkezni mások felett, mert csak egyvalakinek van és Neki minden joga megvan hozzá. Én hiszem, hogy képesek vagyunk még szeretni úgy ahogyan, azt a Jóisten elvárja tőlünk. Én hiszek bennetek! :)
Képek:Hippopx és La Trobe University
