„Eljött hozzám, mikor még bűnben éltem, felnyitotta a szemem…(Hillsong)                                                    

Fiatalok. Mi jut eszedbe, amikor ezt a szót meghallod? Talán egy szép mosoly? Egy borús felhő? Vagy a virágba borult tavasz? Az biztos, hogy mindenkinek más-más gondolatai, tapasztalatai vannak velünk kapcsolatban. Legfőképpen a cikkem egy fiatal (vagyis jómagam) szemszögéből lesz olvasható, az ifjú korosztályhoz való óvatos közeledésről és, azok visszahívásáról a hit útjára.

Folyamatosan tapasztaljuk mi, fiatalok a világ által sugárzott hatásokat, amik kissé megnehezítik az életünket vagy összezavarnak minket. A világ mást közvetít és már nem az, amiben dédanyáink éltek. Törékenyek vagyunk és félünk, az emberek véleményétől ezért inkább félre toljuk Jézust a sarokba, hogy majd később elővegyük, mint egy játék babát. Ez vezet minket az Egyháztól való elszakadáshoz.

„Amit az útra magaddal kell vinned”:

1, LELKI ÉRINTÉS

Sajnos ma már a társadalom odáig süllyedt, hogy sokan vannak, akik nem vállalják fel hitüket mindazért, mert félnek a visszajelzésektől vagy csak úgy gondolják értelmetlen és menekülnek az Isten elől, úgy ahogy, azt Ádám és Éva tette egykoron. Esetleg úgy vélik, hogy az Egyház merev vagy már maradi és kőtáblával dobálja őket, amikre szigorú szabályok vésődtek. Viszont, hogyha mégis megfordult már a fejünkben az ifjú korosztály elindítása a hit útján, akkor először is nem a templomba kell őket elvonszolni, mert nem fogják érteni. Egy példakép kell számukra, akire felnézhetnek; egy barát/lelki vezető, akinek mindent elmondhatnak vagy lehet ez egy közösség is, ahol mindenki egyenlő és Jézust követi. Teljesen mindegy hogyan, de először is kapniuk kell egy érintést, egy löketet, amivel el tudják kezdeni vagy folytatni azt az utat, amelyet az Úr rendelt nekik: A HIT ÚTJÁT.

2, VIDÁMSÁG ÉS PÉLDAMUTATÁS

Kell, hogy lássák: egy pap vagy szerzetes, aki mindenét Istennek ajánlotta, képes nem csak Jézusért, hanem másokért is élni. Legyen vidám, hogy lássák: a hit, az élet nem teljesen könnyfátyol alá van burkolva; Kitartó, hogy megmutassa: a nehézségek közepette is lehet hűségesnek maradni; Odaadó, hogy érezzék: Soha nincsenek egyedül és mindig van mellettük valaki, aki meghallgatja őket nehézségeikben. Így már világossá válhat számukra az Atya személye és az Ő végtelen szeretete.

3, KÖZELSÉG

A közelségen pontot értek, amit ki kell fürkészni minden fiatal szívében. Azt a helyet, ahol meg tudjuk értetni velük magunkat. Kutatni kell őket, rá találnunk minden gyengeségükre és erősségükre, értelmezni egész valójukat, hogy „miért csinálják azt, amit?”. Ott kell lennie a vágynak, a szeretet és a megértés vágyának. Így tehát egy fiatalt nem elég meghallgatni, meg is kell érteni. Ez a kút forrása. Ha látja és tapasztalja, hogy igazán közeledni szeretnénk felé, meg akarjuk ismerni, akkor ki fogja tárni szíve kapuját és be fog engedni.

 4, JÓ SZÓ

Szalézi Szent Ferenc mondta: „Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.” A kedves szavakat pár másodpercbe telik kimondani, de lehet a gyermek szívében örökké élni fog az emléke. Nem kell nagy dolgokra gondolni és nagy álmokat teljesíteni, amikor a szép szavak is olyan hatalmas értékűek lehetnek, mint bármi más.  

5, IMÁDKOZÁS

Szerintem nem kell mondanom azt, hogy egy elmondott imának mekkora ereje van. Akkor képzeljük el, mekkora lehet, mikor fáradhatatlanul szólunk az Úrhoz? Ahhoz, hogy valamit tegyünk az ifjúságért, a legelső pontok között az imának kell szerelnie. Akkor majd minden tettünket és lépésünket az Úr áldása fogja kísérni!

Fel kell fedeznünk minden fiatalban Krisztus arcát, hogy majd mikor fájdalmukban összerogynak e világ hívságaitól, a segítségükre tudjunk sietni és felsegíteni a kereszt súlya alól. Hiszen együtt mindig minden könnyebb.

Befejezésül olvassátok el Kovácsné Huszár Jolán: Megtérés című szerzeményét.

„Nem kérdezi, hol voltál eddig,
Szép napfelkeltétől napestig…

Azt sem kérdezi: merre jártál?
Ó, nem kíváncsi, mit csináltál.

Hányszor csúfoltad, hányszor hagytad
Ha drága keresztjén kacagtak…

Elfelejtette minden vétked…
Csak átölel… csak szeret téged.

…Reszket a lábad? Szemed könnybe?
Mit mondjál neki, hogy köszönj be?

Csak hullj le szótlanul Elébe.
Neki nincs szüksége beszédre!”

Imádkozzunk sokat, hogy megtudjuk látni Krisztus arcát és kérjünk folyamatosan az Atya Istentől, mert irgalma örökké tart! :)